A blogom, és a facebook oldalam címe nem hiába Nincs több kifogás!...
Én mindig is az a tipikus kifogás kereső ember voltam.. Csak, hogy felsoroljak néhányat a kifogásaim közül:
- Most nem, mert éhes vagyok, éhesen nem jó edzeni..
- Most ettem, tele hassal nem okos dolog edzeni, nem akarok hányni...
- Túl meleg van
- Túl késő van
És akkor inkább hagy ne folytassam. Párom erre mindig azzal reagált, hogy "Mindig csak a kifogás.."
Bezzeg ő. Ha eldönti, hogy edzeni fog, akkor az el van döntve.
Egyszer kérdeztem, hogy van kedve ilyenkor (milyenkor? :D) edzeni, mire ő azt mondta "Nincs kedvem". De akkor, hogy veszed rá magad mégis, hogy edz? Mire ő: "Egyszerű. Nem gondolkozom, csak megyek és csinálom."
Mindegy volt, hogy épp futni vagy súlzyós edzésre készült. Ment és kész.
Én pedig csak irigykedtem.
De rájöttem, hogy igaza van.
Vegyük a mai napomat..
Pihenő napom volt, cserébe szombaton dolgoznom kell. A gyereket nem vittem oviba, legalább kicsit együtt legyünk.
Tök pozitívan álltam a naphoz, aztán reggel kezdődtek a problémák...
- Gyerek egyszer csak úgy döntött, hogy eleget aludtam, keljek fel. És ennyi. Énekelve ment a wc-re, nem találta a mittoménmit, és folyton jött valamit kérdezni, amikor én még aludtam volna. Hát jó, felkeltem, ilyenkor pedig nem kicsit vagyok, hogy is mondjam finoman... "nyűgös" :D Szóval órákig duzzogtam, hogy x hét után először miért nem hagy aludni, ha akarom, délig... Stb
- Aztán, kiderült, hogy áramszünet van, az út végén szereltek valami akármit, így konkrétan semmit nem tudtam csinálni a tervezett dolgok közül.. Nem tudtam mosni, mosogatni (mert elfogy a melegvíz), porszívózni, de még egy nyamvadt piritóst se tudtam sütni magamnak. És ez így volt fél 1-ig..
- Unoka testvérem beígérte, hogy átjön délután, egésznap rá vártunk, aztán kiderült, úgy este hat előtt kicsivel, hogy valamit nagyon félreértett, és nem jön :D Mi meg emiatt nem mentünk strandra, ezért nem mentem sehová.. Gyerek reggel óta rágta a fülem, hogy de jó, hogy jön. Nem kicsit húztam fel magam. Újabb ok a dühöngésre.
És akkor elérkezett az este, gyerek már megfürödve mesét néz az ágyban, párom főzőcskézik, én pedig közöltem, hogy Na, akkor én edzek egy kicsit.
És bementem a szobába, bevittem a hangszórót, kerestem magamnak egy jó zenét, jó hangosra vettem, és totál kedvetlenül, telve feszültséggel, de azért is nekiálltam edzeni.
És azt kell, hogy mondjam, nagyon jólesett!
Már a zene. Az a legjobb motiváció, amikor beindul valami nagyon fasza, jó tempójú zene, már érzem a bugit a lábamban.
Végigcsináltam szabályosan a bemelegítést, utána egy koreot, betanítottam a képzeletbeli csoportomnak, utána erősítettem kicsit, eljátszottam a frissen kapott gumiszalagjaimmal és gumiköteleimmel, utána, levezetésképpen csak ráztam a fenekem, táncoltam, ugráltam, és jól éreztem magam.
És a feszültség eltűnt, helyébe jókedv költözött, nyújtottam egyet, elmentem zuhanyozni, hajat mosni, és most úgy ülök itt, hogy örülök magamnak, mert nem hagytam magam lebeszélni a mozgásról.
Állítom, hogy bárki képes magát motiválni, mikor miért jó edzeni.
De az tuti működik, ha elindítasz egy jó kis zenét, amit szeretsz.
Én részemről imádom a meséket.. A képen pedig nem más, mint Walt Disney idézete áll. "Ha meg tudod álmodni, meg tudod tenni"
Te is képes vagy rá.
Állj fel, és mozogj! nincs több kifogás :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
